A mai napra szabadságot vettem ki, több okból is. Egyfelől a túl sok megmaradt szabadnapom kopjon, átvinni jövő évre sajnos nem lehet. Másodsorban az itthoni teendőimmel­/projectjeimmel nem haladok. Tegnap kicsit kotyogó lelkiismerettel jöttem haza, olyan lógni fogok érzésem volt. Szeretek bent ügyködni, tervezni, forrasztani, tesztelni, árajánlatot írni, raktárkészletet rendezni; egy szóval a munkámat csinálni. A munkatársaimat is szeretem, sokat tanulok tőlük. Arra is rájöttem, ha nem lazsálok és tolom a munkát, gyorsabban eltelik a nap.
Ellenben ma mikor felkeltem kipihenten és az itthoni íróasztalomhoz leültem, végigvettem a mai programot, nem bántam meg, hogy itthon maradtam.
Többek közt leolvaszthatom a hűtőt. Az idei besztof karácsonyi ajándékot (nixie-csöves óra) tervezhetem. Az autómhoz talált rengeteg leírás közül kibogarászhatom ami nekem kell. Rendet rakhatok itthon. Blogot írhatok, vagy leülhetek olvasni. Esetleg főzhetek valami finomat. Lehet gitározni is jut idő. Egy szóval rengeteg hasznos dolog, már-már a bőség zavara.
Igazából ennyi mindennel végezni egy nap lehetetlen. Prioritás kell, meg néhány dolgot amúgy is lehetetlen egy nekifutásra megcsinálni.

Ez a szomorú a Linuxban, legyen szó bármelyik disztribúcióról. Átlag júzernek nem való, persze ha a saját számítógépemről lenne szó megcsináltam volna. kitapostam volna belőle. De a laikus ha ráfut egy ilyen aknára, azt látja, hogy még nincs álló rendszer, és már elhasalt. Egy életre megjegyzi. Persze csak ha így jár, mint mi. Pedig apróságon múlott, hogy elsőre nem ment. Azt is tudom, hogy a megoldás is 4-5 sornyi parancs, csak keresni kellett volna tovább.

Na igen, a ”kellett volna”. Egy hétvégém ment rá erre a projectre, pedig lett volna egyéb hasznos dolgom is. Mondjuk a nixie-csöves áramkört tervezni, ezt a blogot csinosítani, olvasni, játszani(Mindecraft, vagy Battle for Middle-Earth 2) esetleg a saját laptopomon csesztetni a Linuxot.

A sors fintora egyébként az, hogy mikor a lány kérdezett a mentett adatai felől, elvesztek-e. Mondtam, hogy nem, bontás nélkül hozzáférünk. A miként kérdésére az volt a válasz, hogy „hát live Linuxszal”

Nem baj, lépjünk tovább. Win8 újrarakás, majd jöjjön valami értelmes Linux, mondjuk egy Mint 15 Mate (nem szeretem az Unity-t, meg úgy en-bloc a Canonical sem szimpatikus az utóbbi időben). Minden a legnagyobb rendben haladt, utolsó mozzanat: távolítsa el a telepítésnél használt adathordozót, majd indítsa újra a számítógépet.

Itt el is érkeztünk a második akadályhoz; a grub nem talált egy fájlt és felakadt a szeme.(nekem is felakadt) Live USB vissza, és neten kerestem a megoldást. Megpróbálkoztam grub újratelepítéssel konzolból Ubuntus leírás alapján, de ez nem hozott sikert. Megpróbálkoztam Mint-es leírás alapján is újratelepíteni, ekkor a grub továbblépett, de amint átadta a szót a Linuxnak a kernel elkezdett pánikolni. Hja és nem mellesleg a listából eltűnt a Win8 is, h5.

Ekkor már a mindketten türelmetlenek voltunk, feladtam. Önérzetből lehetett volna még küzdeni, de minek. Rendszerpartíciókat legyalultam és húztam egy 8-ast. Azóta mindketten, sőt.. mind hárman boldogok vagyunk. A lány, a laptopja és én.

Adott egy újonnan vásárolt laptop (páromé). Win7-et nem szereti(a laptop), sokat gondolkodik mindennek, röviden inkompetens(ezt meg a lány nem szereti). A win8.1 már harap, szomorú, de ez van. Rakni szerettem volna mellé egy Linuxot is, baj nem lehet belőle alapon.(hátha megkedveli, mármint a lány)

Windows telepítésénél gondoltam a jövőre, hagytam Linuxos partíciónak is helyet. Úgy éreztem az Ubuntu ide elég lesz az egyszerűségével, mégiscsak egy nő fogja használni, ha fogja egyáltalán. Ha nem, akkor tartaléknak, vagy nekem.

Jött az első akadály. Ubuntu telepítésnél kérdezi mit szeretnék: letörölni mindent és csak őt installálni?(ezt nem); vagy win mellé ugyanarra a partícióra telepíteni(ezt még annyira sem); vagy valami mást. Valami mást szeretnék, tudom mit csinálok, meg már nem először. Kellemetlenül ért, amikor nem kérdezett többet, elkezdett installálni. Biztos vagyok benne, hogy valami félrement, akkora bakit nem csinál egy Ubuntu, hogy C-t mondok, közben ő mégis A-t csinál(ettől függetlenül 100%-ig tudom, hogy C-t kattintottam,elég nagy vagyok már, még csak nem is ittam). Valami figyelmeztetés azért jöhetett volna, hogy te kis balfasz.. biztosan napalmot akarsz a vinyóra?

Ez egy személyes blog, főként szakmai; műszaki; kulturális(?); zenés; autós; IT-s témákkal. Magánéletről nem kívánok írni, de attól még személyesnek tartom, mert a velem kapcsolatos dolgokról/információkról és az én gondolataimról/véleményemről szól.

Szerintem átlagosan 1000 karakterre belőtt hosszúságú írások az ideálisak. Jóval több információt képesek hordozni, mint 160 karakter a mikroblogok esetében, ugyanakkor elég rövid ahhoz, hogy szívesen elolvassa bárki. Egy szaftosabb témánál korlátozó lehet a karakterszám, de nem zárom ki a folytatásos cikkeket.

Szeretek fényképezni; rajzolni; szerkeszteni (remélem idővel újra DSLR gépet is használhatok) ezért fotókkal/képekkel/rajzokkal is színesedik a blogom. Nem szeretem a hosszú körmondatokat, és a brillírozó idegen kifejezések puffogtatását, igyekszem kerülni őket. Persze ha vonzódik az ember a műszaki beállítottságú témákhoz, szívesen elsüt olyat(vagy lehet meg se kerülheti), hogy radax, kónusz, szimering ésatöbbiésatöbbi..

Nem titkolom, egyik célja ennek a blognak, hogy (el)ismertségre tegyek szert, valamint szakmai/emberi referenciát nyújtson rólam.